A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott. Ahogy ott varrogatott, egy óvatlan pillanatban a gyűszűje beleesett a folyóba. Sírni kezdett, nem tudta mitévő legyen.

Egyszer csak megjelent az Úr és megkérdezte: „Miért sírsz?”

A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, anélkül nem tud varrni, szüksége van rá a megélhetéshez.

Az Úr nem szólt semmit, lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.

„Ez a te gyűszűd?” – kérdezte.

A varrónő azt válaszolta: „Nem.”

Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstből készült gyűszűt.

„Ez a te gyűszűd?” – kérdezte ismét.

A varrónő megint azt válaszolta: „Nem.”

Aztán az Úr újra lebukott és felhozott egy fagyűszűt.

„Ez a te gyűszűd?” – kérdezte az Úr.

A varrónő mosollyal az arcán válaszolta, „Igen Uram, ez az én gyűszűm.”

Az Úr nagyon megörült a varrónő őszinteségének, ezért jutalmul odaadta neki mindhárom gyűszűt. A varrónő boldogan tért haza.

Nem sokkal később a varrónő a férjével sétálgatott a folyóparton. A férje megbotlott és beleesett a vízbe. A nő megint keservesen sírni kezdett. Az Úr újra megjelent és megkérdezte: „Miért sírsz?”

„Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!”

Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont.

„Ő a férjed?” – kérdezte.

„Igen” – mondta a varrónő.

Az Úr dühös lett. „Hazudtál! Ez nem igaz!”

A varrónő ezt válaszolta:

„Ó, kérlek bocsáss meg nekem, Uram! Én nem hazudni akartam. Csak tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra, te felhoztad volna Tom Cruise-t. Aztán ha őrá is nemet mondtam volna, felhoztad volna végül a férjemet. És mikor igent mondtam volna a férjemre, megjutalmaztál volna az őszinteségemért és nekem adtad volna mindhármukat.

Uram, én egy szegény asszony vagyok, nem tudok három férjről gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel Gibsonra.”