Hallottam egy csodálatos kis történetet egy lelkipásztorról, aki szombat reggel meglehetősen nehéz körülmények között próbált felkészülni a prédikációra!

A felesége elment vásárolni. Esett az eső, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert nem tudott mihez kezdeni magával. A lelkész kétségbeesésében elővett egy régi magazint, hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét ábrázolta. Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabkákat szétszórta a szoba padlóján és ezt mondta a fiának: ”Johnny, ha össze tudod rakni a térképet, kapsz tőlem egy huszonöt centest”.

A lelkész azt hitte, hogy egész délelőttre való munkát adott a kisfiúnak. De tíz perc múlva kopogtattak az ajtón. A kisfia volt az, az összerakott képpel. A lelkész megdöbbent, hogy fia ilyen gyorsan végzett a feladattal. Ott voltak a papírdarabkák, gondosan összerakva, ott volt a hibátlan világtérkép.

– Kisfiam, hogy tudtad ilyen gyorsan összerakni?- kérdezte a lelkész.

– Ó! – mondta Johnny. – Nagyon egyszerű volt, apa. A másik oldalon egy ember képe van.

Egy papírt letettem a földre, összeraktam az embert, aztán egy papírlapot tettem a tetejére és megfordítottam az egészet.

Rájöttem, ha rendbe teszem az embert a világ is rendben lesz.

A lelkész mosolygott és átadta fiának a negyeddollárost.

Ezzel megadtad a holnapi prédikációm témáját – mondta, és szeretettel magához ölelte a fiát.

„ Ha az ember rendben van, akkor rendben lesz a világa is!”