Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában.
Kölcsönadták egymásnak szerszámaikat vigyáztak egymás farmjára, ha az egyikőjük távol volt, megbeszélték a problémáikat. Jó szomszédok és jó testvérek voltak. De minden megváltozott.

Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán csúnyán összevesztek.Odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott
egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra.
Először el akarta küldeni, de amikor meghallotta,
hogy ácsmester, és jól bánik a fával, munkát adott neki.
Azt kérte, hogy a testvére és a saját telke határába, ahol egy kicsi folyó kanyarog, építsen egy kerítést.
Ne legyen rajta kapu, sőt olyan masszív és magas legyen, hogy még átlátni se lehessen rajta, mert annyira haragudott
a testvérére.
Miután kiadta a feladatot, elment a városba.
Az ács neki is látott a munkának.
Estefelé, amikor visszajött megdöbbenve látta,
hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés van, amely elválasztaná a két telket, hanem egy híd áll, mely összeköti azokat.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér is, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat. Ezt mondta:
“Drága testvérem! Te egy hidat építtettél azok után, ami köztünk történt?
Azok után, amiket tettem és mondtam?”
Mindketten nagyon elszégyellték magukat,és a híd közepén egymás nyakába borulva kibékültek.
Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még
pár napig, találnak még neki valami munkát.
De a mester így felelt:
“Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”