Ha a kapcsolatban megjelenik egy harmadik személy, nagyon fontos, hogy kire és mire koncentrálunk.
Először is azt kell magunkban tisztázni, hogy a TÁRSUNK kacsingat kifelé. Nem a harmadik személy az ősellenség, nem rá kell koncentrálni.
Fájdalmas lehet a felismerés, de a helyzet az, hogy a párunk válik nyitottá egy másik, külső kapcsolatra.
A harmadikra, a szeretőre akarjuk tolni a felelősséget, őt akarjuk hibáztatni, mert így könnyebben tudjuk kezelni a problémát. Ugyanis ha más a hibás, akkor másé a felelősség is, tehát nem a mienk.
Ha meg akarjuk menteni a kapcsolatot, akkor ne a harmadikra koncentráljunk. Ha rá koncentrálunk, az csak a figyelmet tereli el a valódi problémáról. A valódi problémánk pedig nem vele, hanem a párunkkal van, vagyis inkább magával a kapcsolatunkkal. A harmadiknak csak annyira kell fontosnak lennie, hogy tudnunk kell, hogy a párunk mit talált meg ott, vagy mit akart abban a kapcsolatban megtalálni. El kell gondolkodnunk, hogy nekünk megvannak-e azok a képességeink, ha nincsenek, hajlandóak vagyunk-e azt fejleszteni., és hajlandóak vagyunk-e tenni azért, hogy ebben a kapcsolatban kapja meg azt, amire vágyik.
Az alaphelyzetet kell megváltoztatni, ami úgymond “megágyazott” annak, hogy a párunk mást keressen. Ha menteni akarunk…..
Természetesen megcsalni nem szép dolog, nem etikus. A megcsaló vét a párkapcsolati egyenrangúság ellen. De helyrehozható a kapcsolat, ha mindketten nyitottak arra, hogy megértsék az odavezető okokat és hajlandóak közösen dolgozni a kapcsolat megjavításán.