A süni szívébe akkor kezdte belopni magát a szomorúság, amikor az ősz beálltával nem talált már több lehullott piros almát a fák árnyékában.
Bár kedves kis sün volt, mégsem kereste a többi erdei állatka társaságát.
Amolyan magányos életet élt, bár jóban volt mindenkivel, mégsem mondhatta el, hogy igazi barátja volna.
Úgy érezte a szíve egyszerre üres és nehéz.

Egy öreg, kiszáradt tölgy alatt lakott takaros kis kuckójában.
Egyszer egy színes szárnyú pillangó röppent a kilincsre.
– Hogy hívnak?- kérdezte a süni.
A pillangó nem válaszolt, csak megrebbentette szárnyait, és könnyedén, kecsesen a süni vállára repült.
A  süni szíve megtelt valamivel, amitől hirtelen könnyűnek, jókedvűnek érezte magát. Legszívesebben ugrándozott volna.
Ehelyett óvatosan kinyitotta az ajtót, és besétált a kuckójába. A pillangó körberöppent a kis szobán, majd megpihent az egyik cserepes virágon.
A süni óvatosan leült elé, és csak nézte-nézte az apró, törékeny pillangót, a csepp fekete csápokat, bársony szárnyacskákat, amelyen oly gyönyörű színek alkottak leírhatatlanul szép mintákat. A süninek még a szeme is könnybe lábadt.
Gyorsan összeütött valami vacsorát, meglocsolta a virágokat és kiseperte a konyhát.
Közben oda-odapillantott a pillangóra, félt, nehogy eltűnjön, de az nem mozdult.
Aztán boldogan bújt ágyba, úgy helyezkedett, hogy fekve is láthassa a kis jövevényt. A pillangó hangtanul felröppent, és megpihent a kiságy végében.
A süni sokáig feküdt még nyitott szemmel. Azon az éjjelen mosolyogva merült álomba.

Másnap reggel vidáman ébredt. Úgy tűnt, a csodálatos pillangónak esze ágában sincs továbbállni.
A süni kicsit félve nyitotta ki az ablakokat, hogy kiszellőztesse. A pillangó könnyedén leírt egy-két kört a tisztáson, pár röpke pillanatig megpihent néhány színes virágon, aztán újra belibbent az ablakon.
– Olyan gyönyörű vagy! – mondta neki a süni. – Amióta velem vagy, minden olyan szép!
Vigyázni fogok rád, és szeretni foglak, amíg csak élek. A napok ugyanúgy teltek, a pillangó mindenhová elkísérte a sünit, úgy tűnt, örökre  mellette marad már.
A süni szíve csordultig telt boldogsággal, mindenkit nevetve üdvözölt, egész nap vidáman ugrándozott, a kertje megszépült, s kis lakása ragyogott a tisztaságtól.

Az egyik reggelen kis mókuscsapat játszadozott a tisztáson. A pillangó kiröppent, és könnyed tánccal köszöntötte az apró sereget.
Azok kacagva kergetőztek vele, ugráltak az ágakon, cigánykereket hánytak örömükben. A süni összeszorított szájjal figyelte az ablakból.
Két órába is beletelt, mire megjött a kis mókusok mamája, és továbbindultak. A pillangó megpihent az ablakpárkányon.
A süni szíve haraggal telt meg. – Hogy lehetsz ilyen? Csak játszol, és rólam teljesen megfeledkezel! Én közben takarítok, teát főzök, virágot locsolok.Te pedig csak repkedsz ott kint. Hogyan tehetsz ilyet? Hogy lehetsz ilyen önző?

A pillangó összedörzsölte apró csápjait, s a süni orrára repült,megcsiklandozta a süni fülét, majd a magasba emelkedett, és eltűnt a fák között.
A süni szeme kerekre nyílt. Kirohant a tisztásra, de a pillangónak már nyoma sem volt. A kétségbeesés összeszorította a torkát.
Rohanni kezdett az erdőben. Minden levél alá bekukkantott, minden apró ágat megnézett, de hiába.
Egyedül maradt. Sírva rogyott le egy kőre, arcát kezébe temette, és keserves zokogásban tört ki. Egy öreg harkály ült a fán mellette.
Sok telet megért már, az erdőben mindenki tisztelte bölcsessége és jósága miatt.
– Ejnye, no, mi bánthat egy ilyen aranyos kis sündisznót?
A süni könnyeit nyeldesve mesélte el, hogyan talált rá a csodálatos pillangóra, hogyan éltek boldogan és hogyan hagyta ott most magára végtelen keserűségében…
A harkály egy darabig hallgatott. Aztán megkérdezte: – Mondd csak gyermekem, milyen is volt ez a pillangó?
A süni letörölte könnyeit, és megpróbálta szavakba önteni azokat a csodálatos színeket, mintákat és alakzatokat, amiket a pillangó szárnyán látott.
A harkály bólintott.
– Értem. Ne búslakodj, kis barátom! A boldogság pillangója ritka vendég nálunk.
Váratlanul érkezik, de sosem tudhatod, meddig marad nálad. Ne sírj, visszatérhet még hozzád.
De nem várhatod el, hogy egész életedben csak melletted legyen!
Ha jön, örülj neki, csodáld, szeresd, de soha ne tégy neki szemrehányást, mert akkor azonnal tovább áll.
A süni letörölte könnyeit.
– Akkor most mihez kezdjek?
– Ideje tűzifát gyűjtened. Nyakunkon az ősz.

Aznap éjjel a süni a pillangóról álmodott…       (Ismeretlen szerző)