“Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van.
Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén.
Ez mindig lehetséges.
Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra.”                               Michel Quoist

Ha így cselekszel, ezzel nemcsak a másiknak teszel jót, hanem saját magadnak is.  🙂

Sokkal felemelőbb érzés hosszú távon, ha dicsérni tudsz, mert könnyűvé teszed saját magad számára, hogy szerethesd őt.

Ez nem azt jelenti, hogy olyanokat mondj, amit nem gondolsz komolyan, vagy nem gondolsz igaznak.
Tudom sokakban felmerül a kérdés, hogy hogyan dicsérjek, ha nincs benne/rajta semmi dicsérni való?
Főleg olyankor gondoljuk nehéznek, amikor nem minden gömbölyű. Amikor neheztelünk, amikor éppen sértődöttek vagyunk.

De az nem igaz, hogy valakiben semmi pozitív nincs.
Mindig, mindenkiben van olyan, amit meg lehet dicsérni.

Az könnyen elképzelhető, hogy hirtelen nem találsz olyan tulajdonságot, ami dicséretre méltó lenne, mert elvakít a dühöd, vagy csak lusta vagy kis energiát ebbe beletenni.

Keresd meg, hogy mi az!
Ne kritikus szemmel, hanem a másik szemeddel nézd őt!

Találd meg, amit megdicsérhetsz, és mondd is ki!

Mert hallania kell. Nem elég, hogy magadban gondolod.