Párkapcsolatunk hibák és mulasztások sorozatával terhelt.

De vajon fel kell-e ezeket emlegetnünk?
Mit érünk el azzal, hogy unos-untalan a másik szemére vetjük hibáit?

Miközben felidézzük, újra átéljük a minket ért sérelmeket.
Újra megtapasztaljuk, hogy egy-egy szó mennyire fáj,
egy-egy megnyilvánulás milyen nagyon kétségbeejtő.

Gondolatban naponként átélni ezeket a negatív érzelmeket nagyon káros lehet saját magunk és a kapcsolatunk szempontjából is.
Ezért az a megoldás, hogy ne cipeljük a megbántottság nehéz terhét.
Tegyük le!
Engedjük el!
Bocsássunk meg a párunknak! 🙂

A kapcsolatban igyekezzünk megbocsátóak lenni.
Igaz, hogy vétett ellenünk,
igaz, hogy fájdalmat okozott,
vagy becsapott minket,
de éljünk a megbocsátás lehetőségével.

Ha a társunk beismeri, hogy a múltban hibázott, 
és kéri azt, hogy bocsássunk meg neki,
(főleg, ha törekszik arra, hogy a jövőben  változtatni tudjon,)
akkor többé nem szabad a hibáit, a mulasztásait felhánytorgatni.
Semmi jó nem származok abból, ha ismételten szemrehányást teszünk neki.

A múltban történteknél sokkal fontosabb, hogy mit kezdünk az előttünk álló lehetőséggel,
és sokkal fontosabb az, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz a jelenben.