Ha a kapcsolatban megjelenik egy harmadik személy, nagyon fontos, hogy kire és mire koncentrálunk.

Először is azt kell magunkban tisztázni, hogy a TÁRSUNK kacsingat kifelé.
Nem a harmadik személy az ősellenség, nem rá kell koncentrálni.

Fájdalmas lehet a felismerés, de a helyzet az, hogy a párunk válik nyitottá egy másik, külső kapcsolatra.

A harmadikra, a szeretőre akarjuk tolni a felelősséget, őt akarjuk hibáztatni, mert így könnyebben tudjuk kezelni a problémát.
Ugyanis ha más a hibás, akkor másé a felelősség is, tehát nem a mienk.

Ha meg akarjuk menteni a kapcsolatot, akkor ne a harmadikra koncentráljunk.  Ha rá koncentrálunk, az csak a figyelmet tereli el a valódi problémáról.
A valódi problémánk pedig nem vele, hanem a párunkkal van, vagyis inkább magával a kapcsolatunkkal.
A harmadiknak csak annyira kell fontosnak lennie, hogy tudnunk kell, hogy a párunk mit talált meg ott, vagy mit akart abban a kapcsolatban megtalálni.
El kell gondolkodnunk, hogy nekünk megvannak-e azok a képességeink, ha nincsenek, hajlandóak vagyunk-e azt fejleszteni., és hajlandóak vagyunk-e tenni azért, hogy ebben a kapcsolatban kapja meg azt, amire vágyik.

Az alaphelyzetet kell megváltoztatni, ami úgymond “megágyazott” annak, hogy a párunk mást keressen.
Ha menteni akarunk…..

Természetesen megcsalni nem szép dolog, nem etikus. 
A megcsaló vét a párkapcsolati egyenrangúság ellen.
De helyrehozható a kapcsolat, ha mindketten nyitottak arra, hogy megértsék az odavezető okokat és hajlandóak közösen dolgozni a kapcsolat megjavításán.