Amikor egy olyan pár kér tőlem segítséget, ahol az egyikőjük félrelépett, akkor az az elsődleges célom, hogy mindketten megértsék a helyzetet, amibe kerültek.
Ugyanis feldolgozni, és túl lenni rajta akkor megy könnyebben,
– ha megértik mi miért történt,
– ha megértik hogyan jutottak abba az élethelyzetbe
– és megértik, legalábbis megpróbálják megérteni, hogy mit érezhetett/érez a másik.
Az érzéseink késztetnek cselekvésre, mindennek az az alapja.
Azt tartom jónak, ha nemcsak az eszükkel akarják megérteni a helyzetet, hanem kellő empátiával fordulnak egymás felé.
(Az empátia avagy beleérző képesség, amivel egy másik ember vagy élőlény lelkiállapotába tudjuk helyezni magunkat.)
A sértett fél természetesen nehezebben tudja ezt megtenni, nehezebben tudja beleélni magát a másik helyzetébe, tehát neki tudatosan kell ezt megkísérelnie.
Ezt segíti a részletes feldolgozás, amikor a megcsaló őszintén elmondhatja, hogy milyen helyzetben volt akkor, milyen érzései voltak, amik cselekvésre ösztönözték.
Ebben a szakaszban nem nagyon beszélünk a harmadikról, a feldolgozás ezen szakaszában az előidéző okok és annak következményei a feldolgozandó téma.
Nagyon sokszor és általában hamar kiderül, hogy a megcsalás előtti időszakot nagyon különbözőképpen élték meg.
A megcsalt, a sértett fél rendszerint sokkal jobbnak ítélte meg az akkori helyzetet, nem ismerte és nem látta társa elégedetlenségét, boldogtalanságát, magányát, nem tudta mit érez, mit gondol a társ. Nem tudta, hogy gondok vannak, vagy legalábbis nem gondolta akkor, hogy ekkora a baj. Ő azt gondolta, hogy minden rendben van, ezért természetesen derült égből villámcsapásként éri a dolog, hogy a kedvese félrelépett.
Már az rengeteget segít a megértésben, hogy szépen, normális beszélgetős stílusban visszaidézik az adott körülményeket. Rendszerint már ekkor bekapcsol a beleérző képesség a megcsalt fél részéről. Sokszor sajnálkozva kérdi meg a megcsalt a társát, hogy
“Miért nem mondtad? Miért nem szóltál, hogy valami nincs rendben?”
A választ gondolom sokan kitaláljátok.
Általában így hangzik:” Dehogynem szóltam, százszor is elmondtam, de te egyáltalán nem figyeltél rám.”
Megcsalni nem korrekt dolog,
nem szép,
nem helyes.
Soha nem lesz ez a megoldás, és soha nem lesz ez a válasz a nem kívánatos helyzetre.
De ha már megtörtént, – és sajnos nagyon sokszor megtörténik- azt gondolom, hogy azok döntenek helyesen, akik meg akarják oldani ezt az élethelyzetet, és nem dobják el azonnal a kapcsolatot.
