De a valóság sokszor nem ez.

Hiszen a legtöbb férfi nem nagyon érti, hogy milyen fontos egy nőnek, hogy érezze a másik támogatását.

Hogy érezze, hogy valaki törődik vele.

A nő, amikor zaklatott, feldúlt, zavart, kimerült, vagy kétségbeesett leginkább a barátság megnyilvánulására vágyik.

Arra vágyik, hogy érezze: nincs egyedül.

Szeretetre és kényeztetésre vágyik.

A férfiak persze az ilyesmit nemigen veszik észre, mert az ösztöneik azt súgják, hogy ha az ember zaklatott, a legjobb egyedül lenni.

Amikor a párja zaklatott, egyedül hagyja, mert azt gondolja, hogy ezzel teszi vele a legjobbat. Tiszteletből viselkedik így, hiszen vele is így kellene bánni. Ő is ezt várná el a társától, ettől érezné magát jobban.

 Ezzel együtt van úgy, hogy mégis marad. De azt sem tudja jól csinálni, csak ront a helyzeten.

Nem ismeri fel ösztönösen, hogy milyen fontos lenne a másiknak a közelsége, a bensőségesség érzése, egy kis beszélgetés.

Nem érzi, nem tudja, hogy párjának olyasvalakire lenne szüksége, aki meghallgatja.

Ehelyett megpróbál megoldásokat ajánlani.

De ezzel nem jut messzire, mert a párja ebből nem azt fogja érezni, hogy megoszthatja az érzéseit, meghallgatják, megértik őt.

Ettől a viselkedéstől a nő nem nyugszik meg, kételye és bizalmatlansága nem tűnik el.