Tudjátok, hogy a személyiség alapvetően meghatározza a viselkedést?
Gyakran megesik, hogy nem figyelünk fel időben a kettőnk közti különbségekre.
Amikor szerelmesek vagyunk, akkor ezek a különbségek nem okoznak gondot, sőt csodálkozva és elbűvölve konstatáljuk, milyen klassz a másik, nagyra értékeljük a mienktől eltérő viselkedését, hozzáállását.
Ha nem tudjuk pontosan ki is a másik, akkor előfordulhat, hogy parázs viták kellős közepén találjuk magunkat a házasságunkban.
A személyiségünkből fakadó különbségek miatti legnagyobb probléma, hogy megpróbáljuk a másikra erőltetni saját gondolkodásmódunkat.
Azt gondoljuk, hogy minden úgy van jól, ahogy mi gondoljuk, úgy kell csinálni, ahogyan mi csináljuk, és a dolgok csak akkor lesznek rendben, ha úgy zajlanak, ahogy mi jónak látjuk.
Ilyenkor ennek az lesz az eredménye, hogy vég nélküli csatározások színterévé válik a házasság, ahol gyakran okozunk egymásnak fájdalmat, gyakran élünk át érzelmi sérülést.
Kétségtelenül különbözőek vagyunk és valljuk be, nehezünkre esik belátni, hogy a másik miért úgy látja a világot, ahogy.
Ha be is látjuk, időbe telhet, amíg el tudjuk fogadni, és aszerint tudjuk az életünket élni.
A megértés és az elfogadás elengedhetetlen a jó kapcsolat kialakításában és főleg elengedhetetlen a fenntartásában.
Sok mindenre képesek lehetünk az életben a különböző személyiségjegyeink dacára is, de meg kell tanulnunk, hogyan egészíthetjük ki egymást!
A PESSZIMISTA – OPTIMISTA 
Az ilyen emberek nagyon vonzzák egymást, de nem mindig tudnak békében élni.
A pesszimista szerint a pohár félig üres, az optimista pedig úgy látja, hogy félig tele van.
A pesszimista a problémákat veszi észre, ezzel szemben az optimista a lehetőségeket látja meg.
Az optimista könnyebben vállal kockázatot, mert jobban bízik önmagában és a körülményekben, a pesszimista szeme előtt az lebeg, hogy valami balul sülhet el, és kész a baj.
Példa: az optimista pasi hegyet mászni hívja pesszimista szerelmét, aki természetesen hallani sem akar az egészről, de mégis beleegyezik, hiszen odavan a pasiért. A pasi tele van lelkesedéssel, hiszen azt hiszi olyan társat talált, akivel közös az érdeklődésük. Egyáltalán nem tudja, hogy a lány jócskán túllépte érzelmi komfortzónáját. Az esküvő után, amikor a férj vadvízi evezésre csábítja pesszimista feleségét, az asszony határozottan ellenáll, és nemcsak hogy ellenáll, hallani sem akar arról sem, hogy a férj a barátaival elmenjen. Ugyanis itt már a pesszimista személyiségjegyei határozottan megmutatkoznak, nem akar megözvegyülni és nem fér a fejébe, hogy a férje hogyan viselkedhet ilyen felelőtlenül, miért akar ekkora kockázatot vállalni.
A férjet megdöbbenti felesége reakciója és egyáltalán nem érti, hova tűnt a feleségéből a kalandvágy.
🙁 Olyan vita kellős közepén találják magukat, amit nem értenek.
Az ellentétek ebben az esetben nem vonzzák egymást, hanem konfliktusokat szülnek.
Természetesen nem arról van szó, hogy időközben így megváltoztak volna, hiszen mindketten olyanok, mint a kapcsolat elején voltak. A baj az, hogy ezeket az alapvető különbségek nem kerültek korábban elő, így egyikük sem tudta, hogy ki is valójában a másik.
Ez a fajta különbség a pénzhez való hozzáállásban is megmutatkozhat és komoly probléma forrása lehet a pénzgazdálkodás területén.
Az optimista könnyen vállal kockázatot, és hajlamos merész befektetésekbe bocsátkozni. a nagy haszon reményében.
Ezzel szemben a pesszimista nem nagyon mer kockázatot vállalni, inkább a “kevesebb, de biztosabb” felé húz. Csak biztonságos, stabil befektetésre hajlandó, kevés tőkével.
Veszteség esetén a pesszimista vádolni fogja optimista partnerét, hogy felelőtlenül kockára tette a pénzüket.
Az optimista pedig azt érezheti, hogy a pesszimista társa nem támogatja őt, és visszatartja a sikertől.
Megoldási javaslat:
Kössünk egyezséget, ami megoldást jelenthet az efféle különbségekre.
Beszéljük meg, hogy mekkora összeget kockáztathatunk, legyen olyan kockázat is, amit a pesszimista megnyugvással fogad, és tegyünk valamennyit a nagyobb kockázattal járó üzletbe is.
Ha veszteség éri minket, a pesszimista ne vádaskodjon, ha nyereséggel zárunk, akkor az optimista ismerje el partnere pénzügyi érzékét.
Az egészséges házasság alapja, ha megbeszéljük a különbözőségeinket, megérjük és elfogadjuk azokat, és nem ítélkezünk a másik felett.
PEDÁNS – SZÉTSZÓRT 
A pedáns emberek úgy gondolják, hogy mindennek megvan a maga helye.
És mindent a maga helyére kell tenni, hiszen akkor könnyen rendet lehet tartani. Ha így teszünk, akkor mindig tudjuk mi hol van, akkor mindig rend és tisztaság vesz körül bennünket.
A szétszórt emberek viszont semmiféle késztetést nem éreznek magukban arra, hogy rendbe tegyék a dolgaikat.
Nem zavarja őket a szétszórt ruha.
Nem értik, miért nem maradhat a szennyes a következő mosásig a padlón.
Nem látják értelmét annak, hogy a szerszámaikat elpakolják, elvégre még szükség lehet rá egy-két héten belül, akkor meg jó, hogy kéznél van.
A havat nem kell ellapátolni, hiszen esik még, majd ha eláll.
A kocsit sem kell lemosni, úgyis csupa kosz lesz.
Nem értik, hogy a társuk miért van kiakadva egy-két itt-ott elhagyott kávéscsésze miatt. Nem mindegy, mikor lesz elmosogatva?
Tudni érdemes, hogy ezek a különbségek a kezdetek óta megvannak bennünk, csak éppen a szerelmi mámorban nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Akkor azt gondoltuk, hogy nagyszerű, hogy a másik kicsit lazább, mint mi vagyunk, vagy éppen csodáltuk, hogy milyen rendszerető.
De az együttélés során ez a helyzet nagyon is meg tud változni.
Nemhogy észrevesszük ezeket a dolgokat, de csakúgy záporoznak az elégedetlenség mondatai, amit egymás fejéhez vágunk.
Ha két hasonlóan pedáns ember köti össze az életét, akkor mindig tiszta, rendezett környezetben fognak élni.
Ha két szétszórt talál egymásra, bizonyára hatalmas felfordulás közepette fognak élni.
De mindkettő kapcsolatra jellemző lesz, hogy egyetértésben, boldogan élnek.
De mi van, ha különböző személyiségek kötik össze az életüket?
Megoldási javaslat:
Az örök csatározás helyett nézzünk szembe a valósággal, és egyezzünk meg abban, hogy kinek mi lesz a feladata.
Ha a feleség hajlandó összeszedni a férj elhagyott cuccait, akkor ez is egy megoldás. De akkor ne zsörtölődjön folyton.
De ha erre nem hajlandó, mondván, “Nem vagyok az anyád”, akkor a férjnek több felelősséggel és önállósággal változtatni kell az addigi szokásán.
Kezelnünk kell a különbözőségeinket, hogy megőrizhessük kapcsolatunk harmóniáját.
CSOBOGÓ PATAK – HOLT TENGER
A Holt – tenger típusú személy a nap folyamán sokféle gondolattal, élménnyel, érzéssel találkozik, de nem érzi szükségét, hogy beszéljen ezekről. Elraktározza magában, befelé sok mindent enged, de kifelé szinte semmit.
Ha a párja megkérdezi tőle: “mi bajod van, miért nem szólsz egy szót sem?” – a Holt -tenger meglepődik a kérdésen, hiszen neki az égvilágon semmi baja nincs, nem is érti, miért kérdezi tőle a párja, és miből gondolja, hogy baja lenne.
Nem szól akár egész este semmit, de nem azért, mert baja van, hanem azért, mert nincs mondanivalója.
A csobogó-patak típusú emberek éppen ellenkezőleg viselkednek. Bármit lát, hall, érez, azonnal késztetést érez arra, hogy megossza másokkal. Ha nincs a közelében senki, akkor telefont ragad, hogy kiadhassa magából az élményeit. Neki nincs “tároló medencéje”, azonnal kifolyik belőle, így azonnal kicsordul belőle, ami belefolyt.
Nekik nem esik nehezükre a beszéd, éppen ellenkezőleg, szinte be nem áll a szájuk, és csak mondják és mondják, és mondják…
Amikor ez a két típus egymásra talál, nagyon nagy az összhang. 
A csobogó patak mondhatja a végtelenségig, hiszen a Holt- tenger kiváló hallgatóság. Nem vág közbe, nem akar megszólalni, nem kell őt is végighallgatni. Szabad út van előtte, mindenről beszámolhat, a legapróbb részletekbe is belemehet, órákig mesélheti tengersok élményét, érzését, tapasztalását.
A Holt tenger is kiválóan érzi magát, hiszen neki nem kell beszélni. Nem nyaggatja a másik, hogy mondjon már valamit, fel sem tűnik, hogy ő nem beszél. Nem kell azon törnie a fejét, hogy miről beszélgessenek, bőven elég, ha üldögél és csak bólogat, hiszen a csobogó patakból ömlik a szó.
Remekül elvannak együtt.
De később, néhány évnyi együttlét után nagyon is kiütközik a különbség.
A csobogó patak azt érezheti, hogy nem ismeri eléggé a társát, hiszen az együtt töltött idő alatt alig kapott információt róla.
A Holt- tengernek pedig az lehet a benyomása, hogy túlságosan is sokat tud már a másikról, ” Bárcsak abbahagyná már ezt a szüntelen beszédet, hogy egy kis nyugtom legyen!”
A probléma a kommunikációjukban súlyossá válhat.
A Holt- tenger, vagyis a szűkszavú társ megőrül a végtelen, lényegtelen csacsogástól, nincs ideje, türelme kivárni a végét, emiatt gyakran félbeszakítja társát, mondván, hogy: “A lényeget, könyörgöm.”
Ezzel szemben, ha a szűkszavú mond valamit, a csobogó patak mindig, mindenről többet akar tudni, és kérdéseivel bombázza a másikat.
Megoldási javaslat:
Türelemmel kell viseltetni a másik iránt, és persze jó ha tudjuk, hogy a másik nem azért olyan, amilyen, mert az agyunkra akar menni, 
hanem azért olyan, és azért viselkedik úgy, ahogy, mert olyan a személyisége.
Ha ismerjük egymást, akkor sokkal kevesebb feszültség keletkezik a kapcsolatunkban.
PACSIRTÁK – ÉJJELI BAGLYOK
Az emberek között is vannak, hajnali pacsirták, nem csak az állatvilágban.
Ők azok, akik hajnalban hihetetlen energiával képesek kipattanni az ágyból, és óriási lendülettel kezdeni a napot.
Azonnal neki is látnak teendőiknek, nem kell órákig kómázva, kávézva ébredezniük.
Ezzel szemben az éjjeli baglyok nem nehezen bírnak felkelni reggelente, nem is tudják hova tenni azokat az embereket, akik már hajnalban kuruttyolnak.
Későn kelnek, de ez nem is csoda, hiszen nekik sokáig tart a nap. Ők este vannak elemükben, későn fekszenek, ugyanis nekik a legkreatívabb időszak akkor kezdődik.
Este sokáig fenn vannak, akkor szeretnek tévézni, olvasni, festeni, és egyéb kreativitást igénylő dolgokat végezni.
A bioritmusunk a személyiségünkhöz tartozik.
Ha egy éjszakai bagoly és egy hajnali pacsirta él együtt, bizony sok kihívásban lesz részük.
Párkapcsolat erősítő szokás, ha a párunkkal együtt bújunk ágyba, ott még beszélgetünk, olvasgatunk közösen.
Igen ám, de a baglyok és a pacsirták hogyan oldják ezt meg?
A pacsirta este tízkor már alig tudja nyitva tartani a szemét, a bagolynak pedig még rengeteg terve van aznapra, nem álmos, nem fáradt, nem akar ágyba bújni.
Az ilyen eltérés a partnerek között nagymértékben befolyásolhatja a szexuális életet is.
A korán kelő szeretne már este tízkor ágyba bújni és szeretkezni, a bagolynak pedig még esze ágában sincs lefeküdni.
Reggel sem jobb a helyzet, hiszen a későn kelő nem annyira tud reggel korán szeretkezni, hiszen fel sem bír kelni.
Mit tehet egy ilyen házaspár ebben a helyzetben?
Megoldási javaslat:
Kölcsönösen elfogadható megoldást kell találni.
Pl. szeretkezzenek este tízkor, a pacsirta alhat utána, a bagoly pedig kedvére űzheti hobbijait, vagy folytathatja elfoglaltságát. 
Ha ez a két különböző személyiségjegy él együtt, gyakran érzik magányosnak, vagy visszautasítottnak magukat a felek.
Egyedül elköltött reggelik a magányt erősítik, de a másik is érzelmi sérüléseket szenvedhet, amikor megmondják neki mikor kellene lefeküdni, vagy hogyan kellene beosztani az idejét.
A személyiségünk alapvetően befolyásolja viselkedésünket.
Ha ismerjük a kettőnk közötti különbséget, felhagyunk azzal a lehetetlen küldetéssel, hogy megváltoztassuk és saját képünkre formáljuk a másikat.
A BAGOLYból sohasem lesz PACSIRTA és a PACSIRTÁBÓL sohasem lesz BAGOLY.
KEZDEMÉNYEZŐ – KIVÁRÓ
Ha a ők kötnek házasságot, bizony nekik is meg kell birkózniuk a markáns különbségekkel, amik kettejük személyiségéből fakad.
A kezdeményező emberek minden napot új lehetőségként élnek meg arra, hogy érvényesülni tudjanak.
Céltudatosan törnek előre, nem ismer akadályt, ha el akar érni valamit, amit célnak tűzött maga elé, vagy olyan dolgot, amit helyesnek gondol.
Ennek érdekében minden követ megmozgat, nem ismeri a lehetetlen fogalmát.
A kiváró töpreng és elemez.
Az esélyeket latolgatja, és folyton – folyvást arra vár, hogy a körülmények kedvezően alakuljanak.
Nem ismeretlen számukra a mondás: “A türelem rózsát terem.”
Az esküvő előtti időszakban azt gondolják, milyen remekül kijönnek majd egymással, hiszen a kezdeményező számára egy kincs a nyugodt partner.
A kiváró pedig csodálkozva tekint kezdeményező társára, már- már irigyelve talpraesettségét.
De hosszú távon nem ilyen csodásan alakulnak a dolgok. 🙁
Ilyenkor is, mint minden más markáns különbségnél, egy idő után egymás agyára mennek, ha nem vigyáznak.
Nem értik meg a másikat, nem tudják elfogadni, hogy a másik hogyan lehet ilyen.
Megoldási javaslat:
Jól teszik, ha egymást segítik.
A kiváró néha hallgasson a kezdeményező partnerére, használja ki az alkalmakat, mozduljon időben, nehogy elszalasszon valami jó lehetőséget.
A kezdeményező legyen készséges, hallgassa meg vonakodó párját, talán néha nem is kell annyira sietni, olyan gyorsan dönteni.
Van amikor jól jöhet a megfontoltság.
Sok mindenre képesek lehetnek együtt az életben, ha megtanulják, hogyan egészítsék ki egymást.
Ne egymás előnyös tulajdonságait oltsák ki, hanem mindenki használja és merítsen a másik jó tulajdonságaiból.
Hiszen itt is, mint minden más személyiségtípusnál az az alapszabály: egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál.
Csak MÁS.
SZERVEZŐ – SPONTÁN
A szervező nagy figyelmet fordít a részletekre, alaposan megtervezi élete minden apró mozzanatát.
Pl. a nyaralás előtt hónapokkal térképeket nézeget, honlapokat böngész, megtervezi az útvonalat, azt is, hogy mit nézzenek meg, hol egyenek majd, időben lefoglalja a szállást, és természetesen időben összepakol.
Vagy például a mosogatógépben mindennek megvan a maga ésszerű helye, saját módszere van arra, hogy hogyan kell bepakolni oda.
A spontán személyiség szerint a részletekre nem érdemes időt fecsérelni, azok “úgyis elrendeződnek maguktól”.
A nyaralás előtti utolsó este is képes felveti, hogy mi lenne, ha mégsem a hegyekbe mennének, hanem a tengerpartra.
A mosogatógép bepakolásánál az egyetlen szempont, hogy minél hamarabb bekerüljenek a gépbe a mosatlan edények.
Mi hova kerül a lakásban, minek hol van a helye, és egyáltalán hol kell keresni, parázs viták forrása lehet.
Amíg a szervező mindent a helyére tesz, hiszen azért van helye mindennek, addig a spontán azt sem tudja, hogy az adott dolgot a lakás melyik szegletében hagyta ott valahol. Vagy egyáltalán a kezébe került-e bármikor a szóban forgó tárgy, vagy számla, vagy éppen a postával érkező levél.
Természetesen első reakciónk, – amikor szembesülünk társunk valódi énjével az, – hogy megpróbáljuk neki elmagyarázni a saját logikánkat.
Megpróbáljuk őt meggyőzni arról, hogy a dolgokat úgy kell intézni, ahogyan mi tesszük, hiszen a napnál is világosabb, hogy az a jó módszer.
Persze a partnerünk is meg van győződve a “saját igazáról”, így végeláthatatlan viták kerekedhetnek közöttünk.
Megoldási javaslat:
Be kell látnunk, hogy a sok-sok magyarázat, hogy “miért így és nem úgy, ahogy te látod jónak”, süket fülekre talál.
A másik nem érti, hogy mi miért gondolkodunk így, és nem valószínű, hogy meg tud változni ilyen tekintetben, vagy ha igen, az lehet, hogy sokba kerül.
Ehelyett fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk!
Tudatosítsuk magunkban, hogy a személyiségünkből fakadó különbségek a magatartásunkban, a viselkedésünkben is megjelennek.
Könnyebb elfogadnunk a másik viselkedését, ha megérjük, hogy az miből fakad. Szánjunk időt arra, hogy ismerjük meg egymást, és az ismereteink tükrében lássuk őt olyannak, amilyen!
Nem rosszabb ő, mint mi vagyunk, csak más!
