A legtöbb nő a kéretlenül osztogatott jó tanácsaival és az állandó bírálgatásaival csak elvadítja a férfit.
Ha a férfi “biztonságban” érzi magát, előbb-utóbb kitárulkozik és magától kér majd tanácsot, vagy kéri ki a véleményünket.
Biztonságban akkor tudja magát a férfi, ha érzi, hogy a nő szereti és elfogadja olyannak, amilyen.
Ha ilyen állapotában kér segítséget, akkor azt meg is fogja szívlelni.
Ha azonban kezdettől fogva azt érzi, hogy a feleség “követeli”, hogy változzon meg, ahhoz nem fog ötleteket, tanácsokat, segítséget kérni.
Biztos sokan kérdezitek, hogy mi a helyzet akkor, ha a nő kellőképpen türelmes, és megbízik a férfiben, hisz abban, hogy a párja meg tud változni, de mégsem történik semmi? Akkor elengedhetetlen, hogy a nő kifejezze az érzelmeit, mondja el mit gondol és KÉRJEN! De bírálatok és jó tanácsok osztogatása nélkül!!
Ha olyan dolog van, ami nem tetszik nekünk, mindig várjuk ki az alkalmat, amikor kettesben vagyunk és akkor hozakodjunk elő a témával.
Pl. ha nem tetszik, ahogyan eszik. Ha társaságban vagyunk, és ott tapasztaljuk, hogy úgy eszik, ahogyan nem kellene, ott ne szóljunk érte. De aztán kettesben elmondhatjuk neki, de vigyázzunk, hogy bírálat és rosszallás nélkül mondjuk el, hogy mit szeretnénk, hogy szerintünk hogyan lenne jó, ha hogyan enne.
Pl. “Jobban szeretem, ha kést is használsz az étkezéskor. ” Vagy: “Azt gondolom sokkal elegánsabb pohárból inni.”
Ne akarjuk előírni, hogyan kell viselkednie, figyeljünk arra, hogy amit mondani akarunk, hogyan mondjuk!
Úgy fejezzük ki magunkat, hogy ne legyünk sértőek!
Nem szabad megbántanunk őt, ha mégis rosszul esik neki amit mondunk, ha a legjobb szándékunk ellenére is megbántjuk, akkor kérjünk bocsánatot.
Vigyáznunk kell, hiszen nem is gondolnánk, de a férfiak nagyon érzékenyek, sokkal jobban, mit ahogy mutatják, vagy ahogy feltételezzük róluk.
Ha pedig megbántjuk őket, bezárkóznak.
