Az empatikus embert nem hagyhatja hidegen, hogy a másik fájdalmat él meg az ő döntése, vagy viselkedése következtében.
Az empátia hiány gyakran megfigyelhető azoknál a hűtlenkedőknél, akik egy általuk felállított, saját szabályt követve válnak megcsalóvá.
Sok férfi, de egyre több nő szájából hangzik el az a mondat, hogy: “Csak szex volt, semmi kötődés, semmi érzelem.
Egyáltalán nem jelentett semmit.”
Itt valószínű az jár a fejükben, hogy csak testileg megcsalni a másikat megengedhető. Főleg akkor gondolkodnak így, ha az adott párkapcsolatban nem nagyon, vagy egyáltalán nem működik a szex. Ilyenkor gyakran azt gondolják, hogy egy külső partnerrel történő egyszeri, vagy akár többszöri aktus felfogható akár önkielégítésnek is, hiszen “csak arra kellett”. Ezeknél az embereknél, az a gondolatmenet érvényesül, hogy érzelmileg a házastársamhoz tartozom, őt szeretem, vele akarok élni, minden rendben van amúgy, de a szex nem működik. Akkor azt megoldom máshogy.
Ezzel az a probléma, hogy nem közösen hozták meg azt a döntést, hogy mindenki pótolja a szexet ahogy tudja, és ebbe belefér egy harmadik személy is. Amíg ez az elgondolás csak az egyik fél részéréről jó megoldás, addig valószínű, hogy csak azt a célt szolgálja, hogy felmentse saját magát. Enyhíteni akarja tettei következményét. Nem is gondol abba bele, hogy a másiknak ez mit jelent, mit érez ennek kapcsán, vagy ennek következményeként.
Fontos kérdés, hogy aki megcsal, annál kapcsolódik-e a félrelépéshez bűntudat? Érez-e lelkiismeret furdalást a tette miatt, vagy nem. Ha nem, akkor valószínű nem hat rá, az sem, nem érdekli, hogy a párját megbántja ezzel. Úgy szoktam mondani:” Nem látja a társa fájdalmát.”
Nem érti, hogy ez a társának miért fájdalmas, nem érti, hogy miért és hogyan fájhat ez, hiszen ez csak egy kis semmiség volt. Ez csak szex volt.
