A szerelem hatására dopamin termelődik a szervezetünkben. A dopamin egy természetes stimuláns, melynek nagyon fontos szerepe van az agy egészséges működésében. A szerelem termelte dopamin az agyi boldogságközpontot aktiválja, és ez a boldogságközpont irányítja a motivációt, az akaratot, az összpontosítást, és a sóvárgást. A dopamin hiánya a reménytelen szerelemben, vagy az elhagyott szeretőben sóvárgást és megvonási tüneteket okoz.
A megvonási tünetek erősítik a vágyat az iránt a személy iránt, aki kiváltotta bennünk ezt az érzést, vagyis a szerelmet.
Ez a folyamat egy függőségi betegség megnyilvánulása. Attól függően, hogy a sóvárgás, vagy a megvonási tünetek milyen erősek, nem ritka, hogy képes valaki akár ölni, vagy a saját életét is feláldozni egy ilyen helyzetben.
Az intenzív szerelem sok hasonlóságot mutat a káros szenvedély jellemzőivel. Ilyen például: – folyton rá gondolunk, – mindig rá fókuszálunk, – szerelmünk cinkosává válunk a bűnben, – megbocsátunk akkor is, ha mérhetetlen fájdalmat okozott, – hiszünk a változásban, ami ritkán létezik, – teljesen megváltozunk, miközben azt reméljük, ő változik meg.
És mindez miért van? Mert amikor nincs, akkor kell igazán! Kínoz az érzelmi megvonás, óriási mértéket ölt a sóvárgás. Ő kell ahhoz, hogy beindítsa bennünk a dopamin termelést.
Amerikai kutatók megállapították, hogy a szerelem által termelt dopamint, ami természetes úton termelődik, mesterségesen előállított kokainnal elő lehet idézni az agy egy bizonyos területén. Tehát a szerelem, (ami egy érzelemkoktél) és a kokain, (ami egy illegális kábítószer) ugyanazt a reakciót váltja ki. 🙂
