Érdekes szereposztás.
Kinek a legjobb?
És kinek a legrosszabb?
A három főszerepből melyik a tuti szerep? Ki hajolhat meg büszkén a darab végén? Ki az, aki a vastapsot kapja majd? És ki az, akit a kritikusok lehúznak?
Ha ilyen egyszerű lenne, akkor nem foglalkoznának vele oly sokan. Nem lenne ennyi könyv, és szakirodalmi cikk, ennyi film témája, ahol néha véresen komolyan, máskor ironikusan, vagy komikusan mutatják be, amit nem is lehet.
Mert mindaddig nem is lehetséges állást foglalni ebben a témában, amíg valaki mind a három szerepet nem játszotta el. Amíg nem látja belülről a dolgokat, a miérteket, és az odáig vezető utat.
Tényleg! Addig mi alapján ítélkezik, védelmez, vagy szidalmaz? Mi alapján bírál, vet meg, vagy éppen sajnál valakit?
Higgyétek el, egyik szerepet sem olyan könnyű “játszani”, megélni. Egy ilyen háromszögnek mind a három csúcsa megéli a maga fájdalmát, nehézségét, mert mindenkinek más a saját maga valósága.
