Aki szeretné ezt elsajátítani, kezdje azzal, hogy odafigyel az érzelmeire, azokra az érzelmekre, amit napközben átélt.Figyeljük meg, milyen helyzet, milyen érzelmet váltott ki belőlünk.Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk saját magunkkal, saját magunk érzelmeivel, hiszen, ha ezt megtanuljuk, akkor könnyebben megérthetjük saját magunkat is. Ugyanis mindent, amit teszünk, mindent, amit mondunk, az érzelmeink irányítják, annak hatására cselekszünk.Ha néhány napig tudatosan figyeljük magunkat, akkor könnyen tovább tudunk lépni.Ahhoz, hogy meg is tanuljunk erről beszélni, a következőkre lesz szükség. Írjuk le érzéseinket egy jegyzetfüzetbe, és emlékeztetőül írjuk oda, hogy milyen szituáció, milyen helyzet váltotta ki belőlünk.

Például így:

Szituáció                           Érzelem

Ülök a dugóban     –        Idegesség 

Gyermekem fotója –        Hála

Sorban állás   –                 Szorongás

„Amikor a kocsival bekerültem egy óriási dugóba, nagyon ideges voltam. Miért? Mert féltem, hogy el fogok késni a tárgyalásról, ahová igyekeztem. Nem szeretek késni. Az nem fér bele a saját magam által felállított szabályrendszerembe. Kész megkönnyebbülés volt, amikor végre megindult a kocsisor, és tudtam, hogy időben megérkezem.”

“A pénztárcámban ott vannak a gyerekeim fotói. Minden egyes alkalommal, amikor kinyitom, látom a fotókat. Ez mindig melegséggel tölt el, szeretem a gyerekeimet. De ma különös érzés fogott el. Hálát éreztem. Hálás voltam, hogy egészségesek, hogy vannak nekem, hogy boldog vagyok velük.”

„Délután, hazafelé be kellett mennem a postára. Elég kicsi a posta, és rengeteg ember volt. Sorba kellett állnom, alig fértünk el, szinte egymáshoz préselődve álltunk. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, azt éreztem nem kapok elég levegőt, alig vártam, hogy kijöhessek.”

Tehát az adott szituációk ezek voltak. Vizsgáljuk magunkat, menjünk alaposan az érzelem mélyére, próbáljuk megtalálni, hogy mit érzünk, és MIÉRT érezzük azt.

Lehetőleg naponta osszuk meg házastársunkkal az átélt érzelmeket. Szánjunk arra időt, hogy meghallgassuk a másikat. Nem kell ettől megijedni, kezdetben megteszi az is, hogy például vacsora után 10 percben elmondjuk azt a három dolgot, amit feljegyeztünk, és így tesz a párunk is. Először kicsit döcögősen megy majd, ha eddig nem csináltátok, de aztán belejöttök. Néhány hét alatt természetessé válik, hogy megosztjuk egymással az érzéseinket. Egy dologra nagyon figyeljetek! A másik érzése szent! Nem szabad degradálni, leminősíteni, kinevetni még akkor sem, ha az, amiről ő beszél, számunkra érthetetlen, vagy esetleg nevetséges. Azok az ő érzései, bánjunk velük tisztelettel.