Sokan nem azért nem kérnek bocsánatot, mert ez egy elhatározás részükről. Nem.
– Egyszerűen azért nem kérnek bocsánatot, mert nem is jut eszükbe, hogy bocsánatot is kérhetnének.
Nem gondolják, hogy ez egy módja lenne annak, hogy megoldják a köztük lévő feszültséget.
Nem gondolják, hogy egy bocsánatkéréssel áthidalható lenne, hogy napokig duzzogjanak, sértetten méregessék a másikat, abban bízva, hogy a másik majd csak elfelejti a dolgot, és minden visszaáll a “rendes kerékvágásba”.
– Vagy egyszerűen azért nem kérnek bocsánatot, mert így nőttek fel, hogy a szülők sem tették ezt meg soha, és akaratlanul is követik a példát. Ezt látták, ezt tanulták.
– Vagy, mert az elég nehézkes és kínos. Nem megy.

Pedig a bocsánatkérésre szükség van.     
Hiszen akaratlanul is megbántjuk a másikat, mondunk és teszünk olyan dolgokat, ami sértő lehet, ami fájdalmat okozhat.

De mi is a bocsánatkérés?
Elsősorban a felelősség vállalása a tettünkért.
Azt jelenti, hogy nem volt megfelelő a magatartásom, a viselkedésem, és ezért felelősséget vállalok.
Ami történt, azért nem te vagy a hibás.

Először is be kell látnom, hogy nem vagyok tökéletes, én is hibázom… – és ez rettenetesen nehéz.
Ennél már csak az nehezebb, hogy eléd álljak és ezt elmondjam neked is, és kérjem tőled, hogy bocsáss meg nekem.
Aki nem tanult meg bocsánatot kérni gyerekkorában, annak néha küzdelmes feladat ez felnőtt korban.

Nem vagyunk tökéletesek, és a házastársunk sem az.
De nem is kell annak lenni egy jó kapcsolathoz.
Csak annyi kell, hogy ha megbántjuk egymást képesek legyünk bocsánatot kérni egymástól.           DKI