A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott. Ahogy ott varrogatott, egy óvatlan pillanatban a gyűszűje beleesett a folyóba. Sírni kezdett, nem tudta mitévő legyen.
Egyszer csak megjelent az Úr és megkérdezte: „Miért sírsz?”
A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, anélkül nem tud varrni, szüksége van rá a megélhetéshez.
Az Úr nem szólt semmit, lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.
„Ez a te gyűszűd?” – kérdezte.
A varrónő azt válaszolta: „Nem.”
Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstből készült gyűszűt.
„Ez a te gyűszűd?” – kérdezte ismét.
A varrónő megint azt válaszolta: „Nem.”
Aztán az Úr újra lebukott és felhozott egy fagyűszűt.
„Ez a te gyűszűd?” – kérdezte az Úr.
A varrónő mosollyal az arcán válaszolta, „Igen Uram, ez az én gyűszűm.”
Az Úr nagyon megörült a varrónő őszinteségének, ezért jutalmul odaadta neki mindhárom gyűszűt. A varrónő boldogan tért haza.
Nem sokkal később a varrónő a férjével sétálgatott a folyóparton. A férje megbotlott és beleesett a vízbe. A nő megint keservesen sírni kezdett. Az Úr újra megjelent és megkérdezte: „Miért sírsz?”
„Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!”
Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont.
„Ő a férjed?” – kérdezte.
„Igen” – mondta a varrónő.
Az Úr dühös lett. „Hazudtál! Ez nem igaz!”
A varrónő ezt válaszolta:
„Ó, kérlek bocsáss meg nekem, Uram! Én nem hazudni akartam. Csak tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra, te felhoztad volna Tom Cruise-t. Aztán ha őrá is nemet mondtam volna, felhoztad volna végül a férjemet. És mikor igent mondtam volna a férjemre, megjutalmaztál volna az őszinteségemért és nekem adtad volna mindhármukat.
Uram, én egy szegény asszony vagyok, nem tudok három férjről gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel Gibsonra.”