„A megcsalás az egyik legnagyobb vétség a párkapcsolat egyenrangúsága ellen.” Mihalec Gábor
A megcsalással nagyon nehéz mit kezdeni, mert a megcsalt személy nem tud hova menekülni, hiszen a legmeghittebb, legszentebb helyen érte őt sérelem. A házasságában.
Megalázva, kihasználva, alárendelve érzi magát, akit félretoltak, akinek a „vélt hiányosságait” egy másikkal pótolták.
De miért jut el a házasság, és hogyan jut el odáig, hogy megtörténhet, hogy az egyik fél hűtlen lesz a másikhoz?
Erre igen gyakori az a válasz, hogy a másik hajszolta bele őket ebbe a helyzetbe, neki szinte ez csak menekülés volt.
Ha ez így önmagában nem is igaz, annyi igazságtartalma van, hogy a kapcsolat megromlását közösen idézték elő, tehát mind a ketten hibásak abban, hogy elromlott valami kettejük között.
De azt is világosan látni kell, hogy a megcsalás mégiscsak a megcsaló döntése volt.
- vagy azt dönti el, hogy akarja a külső kapcsolatot,
- vagy egyszerűen nem tanúsít ellenállást azzal szemben. Hagyja magát „belesodródni.”
A legtöbb esetben a megcsaló nem azért csal meg, hogy fájdalmat okozzon, nem direkt keresi, és nem gonosz szándékból.
A megcsalás mindig egy hosszú folyamat „végterméke”.
Mindig megelőzi sok olyan apró, vagy nagy dolog, ami előkészíti a terepet. Ami megágyaz annak, hogy ez megtörténhet.
Egy megcsalásnak mindig vannak előidéző okai.
Két csoportra oszthatjuk ezeket az okokat.
- Eltávolodási okok. Ez általában mindkét felet érinti.
- szeretethiány: amikor úgy érzik a házastársak, hogy nem kapnak elég, vagy nekik megfelelő szeretetet. Amikor mellőzöttnek érzik magukat, amikor azt látják, hogy ők már nem fontosak a másiknak.
- felgyülemlett sérelmek: már annyi fájdalom, meg nem oldott probléma, bántás van egy kapcsolatban, hogy szinte azt érzik, már többet nem képesek elviselni.
- Énképpel, önértékeléssel kapcsolatos okok. Ez természetesen a hűtlen fél problémái.
- milyen képet tükröz vissza a párja? Ha nem tudja elég jónak, elég szépnek, elég értékesnek tartani magát, mert a párjától nem ezt kapja, és ez hiányzik neki, ezt fogja keresni.
Gyakran nem is a szerető személyébe szeret bele, hanem abba a képbe, amit a 3. fél lefest róla.
- felfedez egy olyan tulajdonságát a külső viszonyban, ami nagyon tetszik neki. Felfedez egy új szeletet a személyiségében. Rájön, hogy tud kedves, humoros, okos stb. lenni a külső viszonyban.
- gyermekkori sérülések miatti folytonos keresés. Vannak olyanok, akiknek nem feltétlenül ebből a kapcsolatból hiányzik pl. a szeretet, de olyan mélyen bennük van a szeretet utáni vágyuk, hogy mindenhonnan külső kapcsolatból is) ez akarják pótolni. Folyamatosan ezt az igényüket kell kielégíteniük.
De jön akkor a kérdés, hogy akinek már nem olyan jó a házassága, akinek önértékelési problémája van, akkor az mindenképp meg fogja csalni a másikat?
A válaszom: határozott NEM.
Mert a megcsaláshoz nem elég az, hogy én rosszul érezzem magam egy kapcsolatban. Kell hozzá még egy nagyon fontos dolog.
Az pedig nem más, mint az én viszonyom a megcsalás, a hűség fogalmához.
Ha nekem a hűség alapvetően az erkölcsi normám, és ez sokkal erősebben bennem van, mint pl. az, hogy sok kedves szót begyűjtsek, mert ezt nem kapom meg a kapcsolatomban, akkor sokkal kevesebb az esély arra, hogy én megcsalom a párom, mint az, akinek „ez belefér”.
Nagyon sokszor, persze tudják, hogy nem helyes, amit csinálnak, mégsem tudják megállni, mert annyira ki vannak éhezve egy jó szóra, egy dicséretre, egy ölelésre, vagy akár arra, hogy jó nőnek, vagy jó pasinak érezhessék magukat, hogy egész egyszerűen nem tudnak ellenállni.
Olyasmi ez, mint aki éhezteti magát hónapokig a fogyókúra miatt, aztán egy pillanatra elcsábulnak, és mire észreveszik, már be is falták a krémest, L
Én hogyan fogok viselkedni egy olyan kapcsolatban, ami megromlott, ahol már nem érzem jól magam, ha nekem a hűség, mint norma sokkal erősebb, mint az igényem valamire, amit nem kapok meg? Először is mindent, hangsúlyozom, MINDENT megteszek annak érdekében, hogy rendbe jöjjön a kapcsolat.
Ha nem megy, ha nem sikerül rendbe hozni, akkor elválok. És csak utána létesítek másik kapcsolatot. Akkor, amikor szabad vagyok. Amikor már nem tartozom senkihez, és senkinek elszámolnivalóval.
Ezzel szemben, „akinek belefér”, az megteszi. De ne kiáltsuk ki őt szörnyetegnek, mert nem az, de kétségtelen, hogy ebben a dologban nem járt el helyesen.
A megcsalás vétség a párkapcsolat etikája ellen. Hiszen ha nem lenne az, miért kellene titokban, elhallgatva, sunnyogva csinálni?
Nem helyes, nem jó, és hosszú távon sem vezet eredményre.
De rendbe lehet-e hozni egy ilyen kapcsolatot?
Tapasztalatom szerint igen. Sőt, nagyon sok házasságnak „jót tesz” egy ilyen sokk.
Azok, akik nem tudtak figyelni a kisebb jelekre, akik kézlegyintéssel elintézték a másik által felvetett problémákat, akik annyira biztosnak érezték a helyzetüket, bizony van, hogy ilyen nagy árat kell fizetniük. Ha tanultak ebből, ha jól figyelnek, pontosan láthatják, hogy hol és mi a baj a kapcsolattal.
Ha őszintén feltárják egymás előtt az igényeiket, a megfogalmazott hibákat ki tudják javítani, ha be tudják építeni a tanulságot a mindennapokba, a párkapcsolat nagy valószínűséggel megmenthető.
Sőt, akár sokkal jobbá is válhat, mint megcsalás előtt volt.
De idő kell hozzá. DKI ♥
