Amikor gondolunk a másikra, kedves üzenetet küldünk neki.
Minden nap szánunk arra időt, hogy megbeszéljük kinek milyen napja volt.
Érdeklődéssel meghallgatjuk a másikat, ha el akar mondani valamit.
Ha van valami konfliktus, igyekszünk még aznap tisztázni, nem fekszünk le haraggal.
Ha vitatkozunk valamin, azt nem engedjük veszekedéssé fajulni.
Ha megbántottam, vagy ő megbánt valamivel, feloldjuk a feszültséget. Egy őszinte bocsánatkérés csodákra képes.
Kifejezzük szóban is a szeretetünket.
Megdicsérjük egymást mindenért, amikért csak lehet.
Kifejezzük elismerésünket. Elmondjuk egymásnak, hogy büszkék vagyunk rá.
Igyekszünk egymás kedvében járni.
Éreztetjük, és el is mondjuk, hogy a másik számíthat ránk.
Segítünk a másiknak, amikor kéri, amikor szüksége van rá.
Udvariasak vagyunk egymással.
Erősítjük egymásban a „mi – tudat”-ot. (Pl. mellette állok, és nem ellene vagyok egy családi konfliktusban.)
Hagyunk egymásnak szabadidőt saját magára.
Közös programjaink vannak, amit mindketten szívesen csinálunk.
Elkísérjük egymást olyan helyre is, amihez nekünk nem annyira fűlik a fogunk.
Közösen tervezgetünk bármit, ami a jövővel kapcsolatos.
Ha egyikünk új célt tűz maga elé, vagy új dologba kezd, támogatjuk, bátorítjuk őt.
Fontos, hogy beszélgetünk és közösen döntünk dolgokról.
Figyelembe vesszük, hogy a másik mit szeret, mihez van kedve.
Ha szeretnénk valamit, vagy azt akarjuk, hogy a másik tegyen valamit, nem követelünk, hanem kérünk.
Megköszönünk egymásnak olyan dolgokat is, amit nem azért tesz, mert köszönetet vár érte.
Meglepjük néha egymást valami aprósággal.
Mindketten elköteleződünk a kapcsolat mellett, nem fenyegetjük egymást válással, szakítással.
Felelősséggel tartozunk a kapcsolatért, ami azt jelenti, hogy tudjuk, mi tehetünk arról is ha jó, és arról is ha rossz dolgok történnek a kapcsoltunkkal.
Nem hagyjuk, hogy külső erők befolyásoljanak bennünket egymással kapcsolatban.
