“– Egy percig sem leszek tovább az anyád vagy a gyereked, nem pocsékolom rád tovább az életemet. Nem szabhatod meg a napjaimat, nem szoríthatsz állandóan korlátok közé.

– Sajnálod az eltékozolt időt?

– Nem fojthatom magamba az élni akarást. Sok minden van még amiről nem tudok, hajt a megismerés vágya. Saját magamból akarok erőt meríteni, nincs szükségem támaszra. És, igenis szeretni akarok. Kettőnk viszonya függőségi viszony, ebből én nem kérek. Szét akarok törni minden korlátot, amit körém raktak, vállalom a magányt, és a szenvedést, ami ezzel együtt jár.

– Tudod mennyi szenvedés vár még rád?

– Tudom, de ez nem köthet bennünket egymáshoz. A félelemből nem fakadhat szerelem.”